Régen nagy filmkedvelőnek tartottam magam, de mostmár nem tartom a filmeket olyan fontosnak. Még a világ legjobb filmjét is azzal a kritikával lehet illetni, hogy élettelen, konzerv, halott anyag, ami csak illúziót ad, azaz egy csillogó semmit. Az élet a fontos, a film nem.

Azzal együtt, hogy mostmár kevésbé érdekelnek a filmek, sokkal kifinomultabb filmkedvelőnek érzem magam. Egyúttal szigorú kritikus is lettem. Továbbá ravasz, cizellált módszereket fejlesztettem ki, hogy megmeneküljek a rossz filmektől.

A módszer egyszerű, kézenfekvő, mégis kellett egy kis idő ahhoz, hogy kifejlesszem, és ne essek abba a hibába, hogy rendszeresen nézek filmeket. Az első szabály, hogy nem nézek filmeket. A második szabály, hogy még véletlenül sem nézek filmeket. A harmadik szabály az, hogy élvezem, hogy tiszta a fejem, nincs tele klisékkel, mivel nem nézek filmeket. A negyedik szabály az, hogy soha nem olvasok filmkritikát, és nem nézek trailereket, ezek soha nem érdekeltek, és a világon nem is nagyon tudnék ezeknél unalmasabb időtöltést elképzelni, esetleg a moziplakátok műelemzését. Ötödik szabály az, hogy ha egy mainstream filmről nagyon sok jó kritika jön a barátaimtól, akkor megnézem, lehetőleg moziban, de ha már nem játsszák, letöltöm, és megnézem. Más mainstream filmekre úgy tekintek, mint amelyek még annyi fáradságot sem érnek, hogy torrenten letöltsem, és időt töltsek a nézésükkel. Hatodik szabály az, hogy néha ötletszerűen beugrok egy indie moziba, például a Cirkóba és megnézem az első filmet ami szembejön. Nagyon máshova nem is, csak a Cirko-Gejzír moziba. A hetedik (te magad légy) szabály az, hogy Tarr, Greenaway, Lynch, Trier, Jancsó, Tarkovszkij, Cronenberg, Luc Besson, Jarmush, Hitchcock, Kubrik, Fellini, Godard, Antonioni, Almodóvar, és még néhány rendező, akit most kifelejtettem, filmjeit általában szívesen megnézem.

Összefoglalva, ha követni szeretnéd a példámat, és a klisé képektől mentesíteni szeretnéd az agyad, akkor le kell mondanod a filmnézésről. Nem fontos az sem hogy minden jó filmet megnézz, kimaradhat egy pár. Mondanom sem kell hogy a filmsorozatok alapból mennek a kukába. Csak végső esetben nézz meg egy filmet, ha végképp elkerülhetetlen.

A jó film egy csoda. Csoda pedig nem lehet minden nap. Kellenek a hétköznapok, hogy néha legyen egy csoda. Nem mellesleg, így a hétköznapok mindegyike is újra csodává válhat, nagyobb csodává mint a filmek. A film sűrített csoda, a valóság pedig önmagában az. Főleg a filmről tudó agy számára. Jó tudni, hogy vannak filmek, és úgy nézni és látni a valóságot, és közben nem nézni filmeket.