Felhagyok azzal az energiapazarló szokással, hogy sokáig állok a tus alatt és gondolkodok. Hiába ez egy jó alkalom az elmélyülésre, ha utólag furdal a lelkiismeret, hogy mennyi ivóvizet elpazaroltam. Ezért kifejlesztettem egy módszert, egy nagyon egyszerű rutint, amivel vizet lehet spórolni. Egyszerűen így lehetne leírni: kádba dugó, kevés víz, csap elzár, kevés szappan, víz lötyköl, dugó kihúz, tus megnyit, lemos, kész! Azaz dugó - víz - csap elzár - szappan - víz - kész! Így a tisztálkodás ideje kb. 3 perc, vízigénye 5-10 liter. A lényeg tehát ott van, hogy a csapot elzárjuk amíg egy menetben szappanozunk tetőtől talpig.

Gondolkodni így már nincs idő ugyan de van helyette három ötlet. Először is ha a kádba töltött kevés víz elég meleg, lehet benne feküdni 5 percig és gondolkodni. Nagyon energiatakarékos gondolkodási mód. A másik ötlet, hogy a törölközési időt nyújtsuk meg, és ezt az időt lehetne használni gondolkodásra. Általában lebecsüljük a törölközést, pedig nagyon kellemes, energiatakarékos, és gondolkodásra alkalmat adó tevékenység. Végül a tusolásnál felszabadult időt használhatjuk esti vagy reggeli sétára. A séta szintén nagyon energiatakarékos és gondolatébresztő, mindenkinek kellene sétálnia naponta egy órát. Például nem szálni kocsiba vagy buszra. Ez lenne az igazi rezsicsökkentés.

A rezsicsökkentés egyébként elég korszerűtlen dolog, mert arra biztatja a buta, mintakövető tömeget, hogy továbbra is pazarló módon éljen. Inkább növelni kéne a rezsit, az lenne a korszerű gondolkodás.

Igazából mégis van egy mód egy értelmes rezsicsökkentésre, ami motiváló és korszerű lenne. Nem egyszerűen csak csökkenteni kéne az energiaárakat, hanem olyan energiacsomagokat létrehozni, amely motivál a takarékoskodásra. Ez a megoldás a rezsicsökkentés és a rezsinövelés kombinációja lenne. Ez úgy valósulhatna meg, hogy egy ésszerű energiamennyiség árát per fő levinni nagyon kevésre - ez lenne a rezsicsökkentés része, viszont ezt a mennyiséget meghaladó fogyasztókra túlfogyasztási szankciót vetni ki. Azaz, ha meghaladjuk az ésszerű energiamennyiséget, és minél nagyobb mértékben meghaladjuk, akkor az energiaárak ennek megfelelően nőnek. Tehát a fogyasztással a fizetett ár nem líneárisan, hanem exponenciálisan nőne. Ez azt eredményezné, hogy a szegények valóban tudnának a rezsin spórolni, de csak az aktív részvételükkel, ha takarékosan élnek. A tehetősebb közép vagy gazdag rétegnek is megvan a lehetősége a spórolásra, de túlfogyasztás esetén többszörös árat kell fizetniük. Így az energiaszolgáltatók sem károsulnak de mégis megvalósul a rezsicsökkentés egy motiváló, igazságos módon.