Az ugrás holtpontján súlytalanság állapotában vagyunk. Ebben az állapotban a kontempláció más? Miért ábrázolják a megvilágosodott bölcsek némelyikét lebegő állapotban? Csak a levitálás földöntúli képessége ebben a fontos, hogy képes legyőzni a gravitációt, vagy a meditáció/kontempláció megfelelő állapotát is létrehozza? Az űrállomáson dolgozók éreznek e gondolkodásukban valami különbséget? Ha felugrasz, behunyod a szemed, és lebegve maradsz, az agyad 90 területét kéne hogy lásd. Nem baj ha kevesebbet látsz, gyakorolni kell.